Nyelvtörténet -- kredites
Utoljára módosítva: 2009.02.22. 16:03:52

 

 

A magyar nyelv története (MR-239 és MRN-002)

Szigorlati tétel- és olvasmányjegyzék

 

A szigorlat két részből áll: A) nyelvemlékelemzés, B) egy elméleti tétel kifejtése.

 

A) NYELVEMLÉKELEMZÉS

 

A szigorlati követelményt a következő hét nyelvemlék ismerete jelenti:

1. A tihanyi apátság alapítólevele (TA.), 1055

2. Halotti beszéd és könyörgés (HB. És K.), 12. század utolsó negyede / 1195 k.

3. Königsbergi töredék (KT.), 12. század vége–13. század eleje / 1350 k.

4. Ómagyar Mária-siralom (ÓMS.), 13. század első fele / 13. század második fele

5. Gyulafehérvári sorok (GyS.), 13. század második fele / 1315 k.

6. Jókai-kódex (JókK.), 1370 u. / 1440 k., „Szent sebekről való csuda”

7. Bécsi kódex (BécsiK.), 1416 u. / 1450 k., részlet Dániel próféta könyvéből

 

Az elemzendő szövegrészlet terjedelme legtöbbször egy mondat.

Feladatok ezzel kapcsolatban:

1. A nyelvemlék rövid bemutatása,

2. olvasat, azaz az egykori ejtett alak rekonstruálása,

3. értelmezés, azaz a szövegrészletek mai magyar nyelven való visszaadása,

4. nyelvtörténeti elemzés, mely mindig az adott mondat jellegzetességeit tartja szem előtt, a következő szempontrendszerből válogatva: szövegtörténet, mondattörténet, szószerkezet-történet, szófajtörténet, szókészlettörténet, szójelentés-történet, morfématörténet (tő, képző, jel, rag), hangtörténet, helyesírás-történet.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a szövegtani, mondattani, szószerkezettani ismeretekről mindig az elemzés keretében kell számot adni.

 

Szakirodalom a nyelvemlékekhez (rövid válogatás):

P. Balázs János, Jókai Kódex. Codices Hungarici VIII. Budapest, 1981.

Bárczi Géza, A Leuveni-kódex történetének legújabb szakasza. In: Magyar Nyelv 1947, 301–305.

Bárczi Géza, A Halotti Beszéd nyelvtörténeti elemzése. (HB.) Budapest, 1982.

Benkő Loránd, Az élő nyelvi múlt. Magyar Tudomány 1975/12. 726–732.

Benkő Loránd, Az Árpád-kor magyar nyelvű szövegemlékei. (ÁrpSzöv.) Budapest, 1980.

Dömötör Adrienne, Régi magyar nyelvemlékek (A kezdetektől a XVI. század végéig). Budapest, 2006.

Horváth János, A magyar irodalmi műveltség kezdetei. Budapest, 1944, reprint 1988. (Különösen: 83–93, 258–290).

Korompay Klára, A Halotti Beszéd magyar nyelve (Távlatok Deákiból). In: Nyelvünk és Kultúránk 2003/4, 96–104.

Korompay Klára, Árpád-kori szövegek: mit képvisel az, ami ránk maradt? In: Mártonfi Attila–Papp Kornélia–Slíz Marianna szerk., 101 írás Pusztai Ferenc tiszteletére. Budapest, 2006. 116–122.

Madas Edit, Középkori bibliafordításainkról. In: Iskolakultúra, 1998/1, 48–54.

Madas Edit, Középkori prédikációirodalmunk történetéből. Debrecen, 2002. 102–120.

Martinkó András, Az Ómagyar Mária-siralom hazai és európai tükörben (Bevezetés és vázlat). Budapest, 1988.

A. Molnár Ferenc–M. Nagy Ilona szerk., Tanulmányok a magyar egyházi nyelv története köréből. Debrecen, 2003.

A. Molnár Ferenc, A legkorábbi magyar szövegemlékek. Olvasat, értelmezés, magyarázatok, frazeológia. Debrecen, 2005.

Molnár József, Simon Györgyi, Magyar nyelvemlékek. Budapest, 1980. Harmadik kiadás.

Tarnai Andor, Szóbeliség–latinság–írásbeliség. In: A magyar kritika évszázadai. Rendszerek a kezdetektől a romantikáig. Budapest, 1981. 11–26.

Tarnai Andor, „A magyar nyelvet írni kezdik”. Irodalmi gondolkodás a középkori Magyarországon. Budapest, 1984. (Különösen: 22–25, 229–251).

Tarnai Andor, A Halotti Beszéd retorikája. In: Szelestei N. László szerk., Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról. Budapest, 1989. 39–49.

Vizkelety András, Világ világa, virágnak virága… [Ómagyar Mária-siarlom]. Budapest, 1986.

Zelliger Erzsébet, A Tihanyi Alapítólevél. Pannonhalma, 2005.

 

B) ELMÉLETI TÉTELEK

 

1. Szinkrónia és diakrónia. A nyelvtörténet korszakolása és korszakai. A nyelvtörténet forrásai.

2. A nyelvi változás.

3. A nyelvtörténeti leírás. A nyelvtörténet módszerei és társtudományai.

4. A nyelvi változások okai.

5. A nyelv területi és társadalmi tagolódásának változásai.

6. A magyar írásbeliség története. A beszélt és írott nyelv.

7. A köznyelvi egységesülés folyamata. A presztízsváltozatok.

8. A nyelvemlékek.

9. A magyar helyesírás története.

10. A hangváltozások. A fonémarendszerek átalakulása.

11. A magyar magánhangzók rendszerének történeti változásai korszakok szerint (fonémák megléte, keletkezése, eltűnése).

12. Egy korszak (az ősmagyar, ill. az ómagyar kor) magánhangzó-változásai, rövid kitekintéssel a főbb változások további sorsára.

13. A magyar mássalhangzók rendszerének történeti változásai korszakok szerint (fonémák megléte, keletkezése, eltűnése).

14. Egy korszak (az ősmagyar, ill. az ómagyar kor) mássalhangzó-változásai, rövid kitekintéssel a főbb változások további sorsára.

15. A szófajok keletkezési módjai és változásai. A szófajváltások.

16. A magyar morfémák történetének (keletkezésének és változásának) általános kérdései.

17. A névszó- és igetövek története.

18. A képzők és a képzett szavak története.

19. Az összetett szavak, a ritkább szóalkotási módok és a mesterséges szóalkotás története.

20. A névszójelek története.

21. A névszóragok története.

22. Az igejelek története.

23. Az igeragok története.

24. A jelentésváltozások. A szójelentés-történet.

25. Az alapnyelvi eredetű szókészlet és a szóteremtéssel keletkezett szavak.

26. A jövevényszavak rétegei, művelődés- és népiségtörténeti tanulságai az újmagyar korig.

27. Szókincsünk változása az új- és legújabb magyar korban, különös tekintettel a nyelvújításra.

28. A tulajdonnevek jelentéstörténete, grammatikai, művelődési és népiségtörténeti tanulságai.

 

IRODALOM

 

Bevezető megjegyzés: az irodalommal kapcsolatos kérdésekről és a legfrissebb tudnivalókról a mindenkori egyetemi szemináriumokon és előadásokon a tanárok tájékoztatják a hallgatóságot, illetőleg ők adnak felvilágosítást minden szükséges esetben. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a tankönyvekben szereplő továbbvezető irodalom további segítséget nyújt mindazoknak, akik az átlagosnál többet akarnak tudni a magyar nyelv történetével, tagolódásával, használatával összefüggő és kutatásával kapcsolatos tényekről és kérdésekről.

 

Tankönyv

Magyar nyelvtörténet. Szerk. Kiss Jenő – Pusztai Ferenc. Szerzők E. Abaffy Erzsébet – Gallasy Magdolna – Haader Lea – Horváth László – Kiss Jenő – Korompay Klára – Mátai Mária – Pusztai Ferenc – Sárosi Zsófia – Zsilinszky Éva. Budapest, 2003.

Ajánlott tankönyv

Benkő Loránd, A történeti nyelvtudomány alapjai. Budapest, 1988.

Ajánlott irodalom (összesen öt tanulmány választandó tetszés szerint)

 

A) Összefoglaló jellegű  irodalom

Bárczi Géza, A magyar szókincs eredete. Második, bővített kiadás. Budapest, 1958.

Bárczi Géza, A magyar nyelv életrajza. Második kiadás. Budapest, 1966.

Bárczi Géza, Néhány módszertani elv a magyar nyelvtörténettel kapcsolatban. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények 1959, 19–30.

Benkő Loránd, Az Árpád-kor magyar nyelvű szövegemlékei. Budapest, 1980.

Benkő Loránd, A csángók eredete és települése a nyelvtudomány szemszögéből. MNyTK. 186. sz.

Benkő Loránd, A szinkrónia korlátai a történeti nyelvtudományban. In Állapot és történet – szinkrónia és diakrónia – viszonya a nyelvben. Budapest, 1993, 17–24.

Benkő Loránd, A honfoglaló magyarság nyelvi viszonyai és ami ezekből következik. In Honfoglalás és nyelvészet. Szerk.: Kovács László, Veszprémy László. Budapest, 1997. 163–176.

Bereczki Gábor, A magyar nyelv finnugor alapjai. Budapest, 1996.

Bynon Theodora, Történeti nyelvészet. Budapest, 1997.

Gombocz Zoltán, Funkcionális nyelvszemlélet. MNy. 1934, 1–7.

Herman József, A történeti nyelvészettől a nyelvi változások elmélete felé: problémavázlatok. In Újabb tanulmányok a strukturális magyar nyelvtan és nyelvtörténet köréből. Budapest, 2001. 389–407.

Kálmán Béla, Analitikus és szintetikus fejlődés a magyar nyelv történetében. MNy. 1987, 461–466.

Kiss Jenő, A magyar nyelvtörténet korszakolásához. MNy. 2003, 385–392.

Kubínyi László, Magyar nyelvtörténeti változások vélhető összefüggéseiről. MNy. 213–232.

Pusztai Ferenc, A XX. század műveltségváltásai és nyelvi változásai. MNy. 2000, 385-391.

A magyar nyelv történeti nyelvtana. Főszerk.: Benkő Loránd. I. Budapest, 1991. II/1. Budapest, 1992. II/2. Budapest, 1995. (vonatkozó fejezetei)

B) Hangtörténet

E. Abaffy Erzsébet, Szóvégrendszerünk az ős- és ómagyar korban. MNy. 1974, 430–440.

E. Abaffy Erzsébet, Az ősmagyar fonémarendszer történetéhez. In Emlékkönyv Benkő Loránd születésnapjára. Budapest, 1991. 27–30.

E. Abaffy Erzsébet, Ősmagyar kori jövevényszavaink vallomása egykori fonémarendszerünkről. MNyTK. 200. sz. Bárczi Emlékkönyv. Budapest, 1994. 9–20.

E. Abaffy Erzsébet, A hangváltozások hatása fonémarendszerünkre. In Emlékkönyv Szathmári István hetvenedik születésnapjára. Budapest, 1995. 15–19.

Bárczi Géza, A finnugor zárhangok ősmagyar kori történetéhez. MNy. 1962, 1–10.

Benkő Loránd, Hangtani tanulmányok a magyar kettőshangzók köréből. NyK. 1952, 37–62.

Honti László, Ősmagyar hangtörténeti talányok. MNy. 1985, 140–155.

Kálmán Béla, A magyar mássalhangzórendszer kialakulása. MNy. 1963, 385–398.

Petrovici Emil, Egy magyar hangtani sajátság tükröződése a román nyelv magyar kölcsönszavaiban. MNy. 1956, 6–11 (hozzászólások: 11–26).

C) Szótörténet, morfológia, jelentéstörténet

E. Abaffy Erzsébet, A mediális igékről. MNy. 1978, 280–293.

E. Abaffy Erzsébet, A teszen : tőn típusú igék az ősmagyar kor szinkrón rendszerében. MNy. 1982, 416–425.

Balassa Iván, Az etimológia és a néprajzi kutatás. NytudÉrt. 89. sz. 63–68.

Balázs János, A latin a Duna-tájon. In Nyelvünk a Duna-tájon. Budapest, 1989, 95–140.

Benkő Loránd, A magyar fiktív (passzív) tövű igék. Budapest, 1984, 40–87.

Benkő Loránd, Adatok a magyar szókincs szerkezetének változásához. NyK. 1962, 15–36.

Berrár Jolán, Az összetételek vizsgálatához. MNy. 1955, 80–83.

Gósy Mária, Hangtörténeti változások feltételezett okairól. MNy. 1998: 276-283.

Hadrovics László, Magyar történeti jelentéstan. Rendszeres gyakorlati szókincsvizsgálat. Budapest, 1992. (Vö. a tankönyv jelentéstani fejezetének továbbvezető irodalmával!)

Hadrovics László, Magyar frazeológia. Budapest, 1993. (258-259, 260-292))

S. Hámori Antónia, Az eredeti és a másodlagos szófaji kettősség néhány kérdése. MNy.

1983, 429–445.

S. Hámori Antónia, A szóhasadás szerepe formaszórendszerünk kialakulásában. NytudÉrt.

58. sz. 91–94.

Kiss Jenő, Szóképzés és etimológia. Belső keletkezésű és jövevényigéink képzéséről. MNy.

1971, 170–180.

Kiss Jenő, Az onomatopoetikus igék és a jövevényigék. MNy. 1983. 284–291.

Kiss Lajos, Műveltségszók, vándorszók, nemzetközi szók. MNy. 1966, 179–188.

Laziczius Gyula, Átmeneti szókategóriák. NyK. 1941–1943, 14–25.

D. Mátai Mária, A határozószók helye a szófaji rendszerben. MNy. 1988, 31–44.

D. Mátai Mária, A határozószók funkcionális csoportjai és jelentésváltozási típusai az ómagyar

kor végéig. MNy. 1992, 385–398.

D. Mátai Mária, A módosítószó-történet újragondolása. MNyj. 2000, 97–109.

Pais Dezső, Kérdések és szempontok a szóösszetételek vizsgálatához. MNy. 1951, 135–154.

Sebestyén Árpád, A magyar nyelv névutórendszere. Budapest, 1965.

Szende Tamás, A jelentés alapvonalai. A jelentés a nyelvi kommunikációban. Corvinus

Kiadó, 1996.

Techert József, Az átmeneti szókategóriák kérdéséhez. MNy. 1942, 254–267.

Temesi Mihály, A szófaji értékek változásai. In Nyelvtani Tanulmányok, 1961, 69–89.

Velcsov Mártonné, Módosítószók és kötőszók történeti összefüggései. Néprajz és

Nyelvtudomány 1982, 143–159.

Vértes O. András, Ómagyar hangváltozások akusztikai vetületéről. Általános Nyelvészeti

Tanulmányok 10. sz. 1974: 197-202.

D) Mondattörténet

E. Abaffy Erzsébet, Igerendszer és igeragozás összefüggése az ősmagyar korban. MNy. 1988, 24–31.

Bárczi Géza, A tárgyas -ja/~ i személyrag. MNy. 1975, 129–131.

Benkő Loránd, A magyar birtokos jelzős szerkezet jelölésének történetéből. MNy. 1988, 24–31.

Berrár Jolán, A névmások szerepe a raggá válásban. Fejezetek határozóragjaink élettörténetéből. NytudÉrt. 13. sz. 22–35.

B. Gergely Piroska, Az általános és határozott igeragozás keveredése a XVI–XIX. századi Erdély beszélt nyelvében. In A nyelvtörténeti kutatások újabb eredményei. II. Magyar és finnugor alaktan. Szerk.: Büky László, Forgács Tamás. Szeged, 1999, 19–28.

Haader Lea, Mikrodiakrónia és változásvizsgálat (az összetett mondatokban). Nyr. 2001. 354–371.

Korompay Klára, A birtokos személyjelezés néhány rendszertani összefüggése a kései ómagyar korban. MNy. 1985, 155–163.

Korompay Klára, Műfaji és stiláris jellegzetességek az ómagyar kori névszóragozás körében. In Emlékkönyv Benkő Loránd hetvenedik születésnapjára. Budapest, 1991. 375–378.

D. Mátai Mária, Az irányhármasság érvényesülése a magyar adverbiumrendszer történetében. MNy. 1985, 385–395.

D. Mátai Mária, A határozószó-rendszer fejlődésének fő jellemzői. In Újabb fejezetek a magyar leíró nyelvtan köréből. Szerk.: Keszler Borbála. Budapest, 1992. 197–218.

E) Az írásbeliség története; beszélt és írott nyelv

Benkő Loránd, A magyar irodalmi írásbeliség a felvilágosodás korának első szakaszában. Budapest, 1960. (Főként 34–40, 260–262, 365–375, 381–387.)

Benkő Loránd, Az írás szerepe a nyelv történetében. In A történeti nyelvtudomány alapjai. Budapest, 1988, 235–243.

B. Gergely Piroska, A közéleti és a beszélt nyelv viszonya az erdélyi fejedelemségben. In Hungarológia és dimenzionális nyelvszemlélet. Szer. Hoffmann István, Juhász Dezső, Péntek János. Debrecen–Jyväskylä, 2002. 187–199.

Madas Edit – Monok István, A könyvkultúra Magyarországon. A kezdetektől 1800-ig. Budapest, 2003.

Pusztai Ferenc, Beszélt nyelv a középmagyarban. Névtani Értesítő 21. 380–386.

Tarnai Andor, “A magyar nyelvet írni kezdik”. Budapest, 1984. (Főként “A magyar nyelv a latinság iskolájában” című befejező rész: 227–284.)

Tóth István György, Mivelhogy magad írást nem tudsz… Az írás térhódítása a művelődésben a kora újkori Magyarországon. Budapest, 1996.

F) A nyelv területi és társadalmi tagozódásának változásai

Bárczi Géza, A magyar irodalmi nyelv kialakulása. MNyj. 1966, 3–31.

Benkő Loránd, Magyar nyelvjárástörténet. In A magyar nyelv rétegződése és táji tagolódása. Szerk. Hajdú Mihály. Budapest, 1988. I, 289–326.

Benkő Loránd, Az élő nyelv területisége és szociolingvisztikája. In II. Dialektológiai szimpozion. Veszprém, 1990, 9–19.

Juhász Dezső, Magyar nyelvjárástörténet és történeti szociolingvisztika: tudományszemléleti kérdések. Hoffmann István, Juhász Dezső, Péntek János szerk. Hungarológia és dimenzionális nyelvszemlélet. Debrecen – Jyväskylä, 2002. 165-172.

G) A köznyelvi egységesülés

Bárczi Géza, A magyar irodalmi nyelv kialakulása. MNyj. 1966, 3–31.

Benkő Loránd, Nemzet és anyanyelve. Budapest, 1999.

Pais Dezső, A magyar irodalmi nyelv. A MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának

közleményei 1953: 425-466.

Pusztai Ferenc, A magyar irodalom és a magyar irodalmi nyelv fejlődéstörténete. MNy. 1978, 285–290.

H) Névtan

Hajdú Mihály, Általános és magyar névtan. Budapest, 2003.

Pais Dezső, Régi személyneveink jelentéstana. MNyTK. 115. sz. 5–24.

 

 





Nytort_szigorlat.doc
© 2017 - Az ELTE BTK Magyar Nyelvtörténeti... Tanszék honlapja – Szerkesztő: Terbe Erika - terbe.erika@btk.elte.hu, ArtCMS v. 2.0β