In Memoriam
Utoljára módosítva: 2014.02.19. 21:03:32

Elhunyt Hajdú Mihály,
tanszékünk professor emeritusa

 

 Súlyos betegségben, életének 81. évében elhunyt Hajdú Mihály nyugalmazott egyetemi tanár, a Magyar Nyelvtörténeti, Szociolingvisztikai, Dialektológiai Tanszék professor emeritusa. Egyetemi doktori dolgozatát 1964-ben dialektológiából, kandidátusi értekezését 1970-ben névtanból védte meg. Mestere Benkő Loránd akadémikus volt, aki 1969-ben vette maga mellé a tanszékére. Innen ment nyugdíjba, de élete végéig – amíg egészsége engedte – aktívan munkálkodott. Fő kutatási területe a névtan volt, ebből a témakörből írta akadémiai doktori értekezését is, amely a középmagyar kor személynévtörténetét dolgozza fel nagyszabású monográfia keretében (1997). Alapítója és több éven át vezetője volt az ELTE Nyelvtudományi Doktori Iskolájában a magyar nyelvészeti program névtani alprogramjának. Nevéhez fűződik az egyetemi névtanoktatás első tankönyvének a megalkotása (Általános és magyar névtan. Személynevek. 2003), amely közel ezer oldalas terjedelmével szakterülete tudományos szintézisének is tekinthető. Könyvének és névtani munkásságának elismeréséül 2006-ban Akadémiai Díjban részesült. Nyugdíjasként is aktívan dolgozott, s bár az általa alapított Névtani Értesítő (1976–) folyóirat szerkesztését már fiatalabb kollégáira bízta, maradt energiája olyan vaskos kiadványok megjelentetésére is, mint a Családnevek enciklopédiája (Leggyakoribb mai családneveink) (2010), illetve Újmagyar kori családneveink tára XVIII–XXI. század. I. Adatok (2012). Foglalkozott helynévkutatással (l. pl. A Csepel-sziget helynevei, 1982) és a ritkább névfajtákkal is, nemcsak az adatgyűjtés és közzététel szintjén, hanem elméleti vonatkozásban is. Számottevő tudományszervezői, tudománynépszerűsítő tevékenységet fejtett ki, alapító szerkesztője volt többek között a következő sorozatoknak: Magyar Személynévi Adattárak, Magyar Névtani Dolgozatok, Magyar Csoportnyelvi Dolgozatok. Tanítványaival, munkatársaival 11 köteben kiadta Szabó T. Attila erdélyi helynévtörténeti gyűjtését (2001–2010). A névtanon kívül nyelvjáráskutatással, néprajzzal is foglalkozott. Cikkei, adatközlései mellett nevezetes műve az egyetemi oktatásban máig használatos Magyar nyelvjárási olvasókönyv (Kázmér Milóssal, 1974). A Magyar Nyelvtudományi Társaságnak választmányi, a Magyar Néprajzi Társaságnak tiszteletbeli tagja, szülővárosának, Orosházának díszpolgára volt. A Magyar Nyelvtudományi Társaság többször kitüntette (pl. Csűry-díjjal, Pais-díjjal). Közvetlensége, segítőkészsége, derűs, vidám életszemlélete miatt tanítványai, munkatársai, ismerősei nagy szeretettel vették körül. Sokunknak fáj, hogy elveszítettük őt, emléke műveiben és tisztelőinek lelkében még sokáig élni fog!

 

Juhász Dezső, tanszékvezető egyetemi tanár

>>



Elhunyt Benkő Loránd, tanszékünk professor emeritusa

 
 

2011. január 17-én, életének 90. évében budapesti otthonában elhunyt Benkő Loránd, az Akadémiának 1965 óta tagja, az ELTE professor emeritusa, az ELTE-nek 1946 óta tanára, a magyar nyelvtudomány kiemelkedő tudósa. Imponálóan gazdag tudományos munkásságot hagyott ránk örökül. A tudomány bűvöletében és a munka megszállottjaként élt. Hat és fél évtizedet átívelő tevékenységével a nyelvtudomány számos területét birtokba vette. Magát nyelvtörténésznek tekintette, szívéhez legközelebb a történeti névtant érezte. Fő kutatási területe a magyar nyelvtörténet, névtan, dialektológia és a tudománytörténet volt. Kezdeményezője és irányító főszerkesztője volt az újabb kori magyar nyelvtudomány több nagy vállalkozásának is: A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (I–IV., 1967–1984), az Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen (I–II., 1993–94) és A magyar nyelv történeti nyelvtana (I., II/1. és II/2., 1991–95. Mutatókötet: 1997). A tudományos közéletnek aktív szereplője volt az Akadémián és az egyetemen: különböző bizottságok elnökeként, rektorhelyettesként, a Magyar Nyelvnek 1953 óta szerkesztőjeként, 1974-től felelős szerkesztőjeként, a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak három évtizeden át elnökeként, majd tiszteletbeli elnökeként, az MTA Nyelvtudományi Intézetének osztályvezetőjeként (1960–1995), a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (1995–2000) elnökeként.

Magyar szakos egyetemi hallgatók ezreit oktatta hosszú egyetemi tanári évei alatt: tanítványait tudományos gondolkodásra, az anyanyelv szeretetére, a munka tiszteletére nevelte, és sokakat indított el a tudományos pályán. Köztiszteletnek örvendett: munkatársai, tanítványai 50., 60. és 70. születésnapján is tisztelgő kötettel ajándékozták meg, 80. születésnapjára pedig válogatott tanulmányainak gyűjteményes kiadását jelentették meg 3 kötetben. Szakmai kiválóságának elismeréseként több hazai és külföldi tudományos társaság tisztségviselője volt, s számos kitüntetést kapott. Vallotta, hogy az anyanyelv sokkal több, mint közlési eszköz, ezért arra tanított, hogy sem múltbeli előzményei, sem pedig jövőbeli alakulása nem lehet közömbös számunkra.

Elhunytával a magyar nyelv legnagyobb élő tudósa távozott az élők sorából. Örökül nemcsak gazdag munkásságát, hanem a személyes példáját is ránk hagyta. A példát a tudomány szeretetére és a lankadatlan munkálkodásra, s példát a köz szolgálatára is.


Budapest, 2011. január 17.

 

Kiss Jenő
akadémikus, a Magyar Nyelvtudományi Társaság elnöke

>>




 

© 2017 - Az ELTE BTK Magyar Nyelvtörténeti... Tanszék honlapja – Szerkesztő: Terbe Erika - terbe.erika@btk.elte.hu, ArtCMS v. 2.0β