A tanszék fő profilja a magyar nyelv történetének (rendszer- és elemtörténetének, a nyelvhasználat történetének, a nyelvtörténet forrásainak, az alkalmazott nyelvtörténetnek), a magyar nyelv térbeli és társadalmi változatainak, illetve változatosságának (azaz a szociolingvisztika, a dialektológia, a geolingvisztika kérdésköreinek) kutatása és oktatása, a nyelvhasználat ezen dimenzióinak s egyúttal kulturális meghatározottságának együttes vizsgálata (dimenzionális nyelvészet), valamint a névtan (különböző részterületeinek) a művelése.

Munkatársaink történeti és szinkrón szempontból közelítenek a nyelvi jelenségek tanulmányozásához, s azokat a nyelvhasználó egyénekkel és közösségekkel való összefüggéseikkel együttesen vizsgálják. Ennek megfelelően az inter-, illetve multidiszciplináris megközelítések iránti nyitottság, valamint az alkalmazott nyelvészeti érdeklődés is jellemzi munkánkat. Újabb projektjeinkben megjelennek a digitális bölcsészet által kínált lehetőségek is.

Munkatársaink gondoskodnak az említett szakterületeknek az intézethez kötődő diszciplináris, interdiszciplináris és tanári képzésekben történő, továbbá a doktori képzésben megvalósuló oktatásáról, továbbá részt vállalnak az intézet további, gyakorlatibb jellegű képzéseinek biztosításában is.

A tanszék közvetlen utóda az egyetemünkön 1791-ben a magyar nyelv és irodalom felsőfokú oktatására megalakult, illetve ebből később létrejött magyar nyelvészeti tanszéknek. Meglévő szakmai profilja egyrészt örökség, másrészt későbbi tudományterületi specializálódás eredménye. A tanszék szakmai tevékenységét az ELTE BTK Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézetének keretében, az intézet társtanszékeivel együttműködésben végzi.