Egyetemünkön 1791-ben, a világon elsőként, Vályi András tanári kinevezésével kezdődött meg a magyar nyelv és irodalom – később önálló tanszékekre szétváló – egyetemi szintű oktatása. Tanszékünk e tanszék munkájának folytatója. Az 1878-tól különálló magyar nyelvtudományi tanszék vezetői Simonyi Zsigmond, Gombocz Zoltán és Pais Dezső, koruk magyar nyelvtudományának meghatározó alakjai voltak. 1952-től, amikor a minisztérium a meglévő mellé egy új, II. számú magyar nyelvészeti tanszék (a Mai Magyar Nyelvi Tanszék elődjének) létrehozását rendelte el, tanszékünk I. Számú Magyar Nyelvészeti Tanszék néven folytatta tevékenységét. A párhuzamosan működő két tanszék közt 1970-ben történt meg a tudományterületi szakosodás. Ezt kifejezendő, tanszékünk innentől Magyar Nyelvtörténeti és Nyelvjárástani Tanszék néven működött tovább, melyet immár Benkő Loránd, később Kiss Jenő vezetett tovább. A bölcsészkari intézetesítés idején, 1999-ben kapta a tanszék kissé hosszú, de ma is használatban lévő – Magyar Nyelvtörténeti, Szociolingvisztikai, Dialektológiai Tanszék – nevét.

További irodalom: Kiss Jenő: A pesti (ELTE) bölcsészkar magyar nyelvtörténeti tanszékének történetéről. (In: Juhász Dezső szerk., Kerekasztal körül. Huszonöt nyelvészeti tanulmány. ELTE Magyar Nyelvtörténeti, Szociolingvisztikai, Dialektológiai Tanszék, Budapest, 2016. 9–19.)